"Nem tudom, hogy az elmúlt évek milyen és mekkora változásokat hoztak az Ön életébe, de akikkel csak beszélek arról számolnak be, hogy a dolgok rosszabbra fordultak. A bizonytalanság, az aggodalom, sőt időnként a csüggedés szavait hallom mindenhonnan. Még nem elviselhetetlen a nyomás, de jóval nagyobb mint akár csak egy évvel ezelőtt.
A legtöbben még mosolyognak, de a mosolyok amiket látunk egyre merevebbek.
Még ha mindez személyesen nem is érintette Önt, minden bizonnyal hiba volna tagadni a jelenség valódiságát. Ugyanúgy hiba volna, mint amennyire hiba volna tagadni annak a tényét, hogy mind a cégeket, mind az embereket szorító terhek tovább gyűrűzve végül bizony mégis eljuthatnak Önhöz is.
Én sem, mert sokszor a szükségesnél nagyobb félelmet ébreszt az emberekben. Sokszor a szó hallatán -talán a félelem miatt- öntudatlan tagadásba kezdünk, ami nagy hiba. Most nem a tagadásnak van itt az ideje. A válság lehetőséget ad Önnek arra hogy végre megtegye azt amit már amúgy sem lett volna szabad halogatni.Sokan nem szeretik használni a "válság" szót.
A cselekvés elengedhetetlen. A válság nem más, mint kikényszerített fejlődés ...de hát, nem ez a fejlődés a célunk amúgy is?
A régi megoldásaink, újra meg újra elégtelenné válnak és muszáj továbblépnünk. Mindaz ami eddig fényes győzelmet hozott Önnek most, a megváltozott körülmények között már csak a stagnáláshoz elég. Mindaz pedig, ami azelőtt is épp csak hogy a víz fölött tartotta, mára cserben hagyta Önt és süllyedésre ítélte!. Még az is ami azelőtt jól, most már csak alig működik, ami pedig amúgy is csak alig működött, most teljesen életképtelenné vált és VÉGRE elkerülhetetlenné tette a változást! Azok az utak, amik eddig "csak" a középszerűségünkért, a mindennapi küszködésért voltak felelősek mára a visszacsúszás sőt a csőd okozóivá váltak.
Tragikus?
Talán, de kérem előbb válaszolja meg ezt a kérdést: Mi a ROSSZABB?
Egy elégtelen megoldás, amely mert "még működik valahogy" langyos középszerűségre, szüntelen robotolásra és állandó küszködésre ítéli Önt, vagy......egy elégtelen megoldás, amely mert "már egy kicsit sem működik" végre igazi harcra, gondolkodásra, áttörésre bírja Önt? Bár a fejlödés, a harc első ránézésre kényelmetlenebbnek tűnik, valójában pont ez az, amire egyrészt emberként is szüksége van, másrészt az egyetlen ami az igazi, az élhetőbb életet hozhatja Önnek!
Változtass a hozzáállásodon az énképeden és a problémák feldolgozásának módján!
A nehézségek legnagyobb értéke abban van, hogy végre hajlandóságot mutatunk olyan változtatásokra, amelyeket bár csak "egyszerűen" a céljainkat követve is meg kellett volna lépnünk, de eddig halogattunk! Nincs jobb lehetőség és időpont arra hogy elhagyjuk a régi, minket visszatartó, gúzsba kötő útjainkat és végre előre törjünk, mint amikor válságban érezzük magunkat. Egy változó világban a régi megoldásainknak mindenképpen menniük kell és újaknak kell a helyükbe lépniük. Csakhogy ez ellent mond a természetünknek, a kényelemre való törekvésünknek, a megszokotthoz való ragaszkodásunk hajlamának.
Furcsa ez. Mi magunk lehetünk az annyira vágyott előrelépésünk legnagyobb ellenségei.Nincs mese Önnek fejlödnie kell és elsősorban NEM azért mert a válság rákényszerítette, hanem elsősorban azért, mert ez van összhangban a céljaival!!!" / Idézet Schlinghoff Sándor kiáltványából /
Fontos hogy tudd: Alapvetően kétféle erő hat minden emberre.
Az egyik előre húz, a másik visszatart. A húzóerő a személyes jövőképed.
A visszatartó erőt az önkorlátozó hiedelmeid jelentik. ("Nem hinném, hogy képes lennék rá...")
Ha eredményt akarsz elérni növeld a húzóerőt és
csökkentsd a visszatartó erőket!
A húzóerő a motiváció, a lelkesedés fenntartásához szükség van a tanulásra!
Enélkül nem megy!
Persze a legtöbben újra és újra visszatérnek a régi kommunista idők hipotézisére miszerint : Majd az állam gondoskodik rólunk!
Mindenki ismeri de kevesen hajlandóak meg is fogadni a mondást: Segíts magadon s az Isten is megsegít!
Pedig ha változást akar, ha egészséget szeretne és hosszú békés öregkort akkor csak magára számithat - az állam csak a "betegségüggyel" foglalkozik a megelözés mindenkinek a maga házi feladata!
Ha anyagi biztonságot, függetlenséget, szabadságot és sok időt akar a családjával akkor ki kell lépnie a várakozás állapotából és a tettek mezejére kell lépni! Az államtól való segítségvárás teljesen ellentmond a logikának, ismerve, hogy 2012-2015 között a nyugdíj rendszer alapjaiban inoghat meg az egyre csökkenő befizetések és az egyre növekvő és elvárt kifizetések nyugdíjak miatt!
Kommentáld!